KUTATÁSI IRÁNYOK

AZ MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport kutatásai három területet fednek le.

  1. A középkori magyar egyetemjárás egységes, a karrierpályákat is magába foglaló adatbázisának elkészítése. Vezető: Dr. Draskóczy István egyetemi tanár.

    Az európai történettudomány korán felfigyelt az egyetemjárás vizsgálatára és a 19. században főleg a német nyelvterületen jelentős eredmények születtek. A 20. században az európai „periféria” országaiban Skandináviától egészen Lengyelországig publikációk és forráskiadványok tucatjai jelentek meg, feltárva így az európai „centrummal” való művelődési és kulturális kapcsolatok adatait.
    A középkori magyar értelmiség nem nagyszámú, de annál fontosabb részét képezték az egyetemekre jártak. Ezt a tényt már a 19. század közepén felismertet a magyar történetkutatás is.  A magyar szempontból szintén kiemelten fontos prágai egyetem eredeti anyakönyvei sajnos a második világháború végén eltűntek.  Mindössze azon diákokról van pontos adatunk, akik valamilyen fokozatot szereztek Prágában, mert a kari matrikulák, illetve a promóciós könyvek egy részét még a 19. század közepén kiadták. A közelmúltban a Bécsi és a Krakkói Egyetem anyakönyveinek teljesen új modern kiadása is megkezdődött, amely napjainkig, 1558-ig jutott el. Itáliában tanultak még sokan a középkori Magyarországról. Erről is viszonylag sok információval rendelkezünk. Veress Endre. munkáját azóta többen korrigálták, információit bővítették.
    Az egyes egyetemekre járt személyek  hazai sorsát régóta kutatja a magyar történetírás, jelentős ismeret halmozódott fel. Említhető Bónis György 1971-ben megjelent műve. Legalább 13 hazai székes- és társaskáptalan összetételét vizsgálták kutatók az elmúlt években. A példák száma szaporítható.  
    Mindezen eredmények ellenére nem áll rendelkezésünkre, olyan teljességre törekvő, korszerű adatbázis, amely a legújabb európai és hazai kutatási eredményeket egységes keretbe foglalva tárná fel.Nagyságrendileg mintegy 12 500 beiratkozás adatait kell egységes keretbe foglalnunk. Ám szükség van  részletesebb vizsgálatra, amely ezt a számot bizonyosan módosítja (pl. lehetőség szerint kiszűri az azonos személyeket). Fel kell használnunk a legújabb olasz, francia, spanyol, lengyel, horvát, osztrák és német kutatási eredményeket, hiszen ezekben az országokban az elmúlt három évtizedben olyan publikációk készültek el, amelyeket még nem tekintettünk át magyar szempontból. Ki kell egészítenünk meglévő adatainkat a fokozatszerzésekre vonatkozó részekkel. Különösen fontos a hazai karrierpályák további vizsgálata.
    A meglévő, alapul szolgáló  adatbázis kiegészíthető tehát a hazai és külföldi szakirodalom alapján továbbá levéltári kutatásokkal. Az adatbázis a további, a hazai értelmiség, az egyházi középréteg kutatását segítené elő. Külön meg kell említeni a városi plébánosokat,, akik közül igen sokan jártak egyetemre (pl. az erdélyi Szászföldről).

  2. A magyarországi felsőfokú oktatási intézmények hallgatói adatbázisának elkészítése. Első ütem: 1588-1848 (1850). Vezető: Dr. Szögi László címzetes egyetemi tanár, ny. főigazgató.

    A nemzeti értelmiség kialakulásában óriási szerepet játszottak a saját felsőfokú és középfokú oktatási intézmények, amelyeknek hallgatósága később a legkülönbözőbb területen vállalt fontos szerepet az adott ország fejlesztésében. Érthető, ha mindenütt kiemelt nemzeti feladatnak tekintették eme intézmények múltjának kutatását.   Térségünkben az elmúlt évtizedekben különösen a lengyel és román történetírás eredményei emelkednek ki. Magyarországon, az ELTE Levéltárában több mint két évtizede folyó peregrináció kutatás során mintegy 100 ezer külföldi egyetemen történő magyar beiratkozás adatait gyűjtöttük össze a középkortól 1918-ig. Ma már többet tudunk a külföldön tanuló magyar diákokról, mint azokról, akik a hazai egyetemeken vagy főiskolákon tanultak.
    2009 nyarán egy NKA pályázat keretében elkészült Szögi László–Varga Júlia–Zsidi Vilmos szerkesztésében az a módszertani tanulmány, amely az „Egyetemi és középiskolai anyakönyvek digitalizálásának és adatbázis készítésének lehetőségei a kezdetektől 1848-ig” címmel  (világhálón elérhető) foglalta össze a hazai feudális kori oktatási intézmények anyakönyvi anyagának korszerű feldolgozási módszereit. A módszer részleteit egyeztettük az ilyen típusú forrásokat őrző intézmények munkatársaival, s lényegében kialakult egy közösen elfogadható gyakorlat. Az elmúlt években további feltárást és anyaggyűjtést végeztünk, így kimondható, ideje hogy országos, sőt nemzetközi összefogással meginduljon az egységes adatbázis első ütemének megvalósítása.
    Időhatár: A feldolgozás korszakhatárát a források által meghatározott kezdetektől egyelőre 1848-ig javasoljuk. Így a korszakhatár a legrégebbi református kollégiumok diákjainak névsorával indul, ez Debrecen esetében 1588, és 1848-ig tart, kitekintve 1850-ig azon esetekben, amikor a vizsgált intézmény működése 1850-ben szűnt meg.
    A feltárandó intézmények köre: Ha a vizsgálódást az egész történeti Magyarországra és Erdélyre ki kívánjuk terjeszteni, akkor rendkívül magas szám 112 intézmény jön szóba, beleértve az egyházmegyei szemináriumokat és a szerzetesi főiskolákat. A felsorolt intézmények székhelye közül 29 a mai Románia, 27 a mai Szlovákia, 9 a mai Horvátország, 1 a mai Szerbia és 1 a mai Ukrajna területére esik, vagyis 67 intézmény működött a mai Magyarország határain kívül. Értelemszerűen ide tartozik a Nagyszombati, majd Budai-Pesti Egyetem és a Kolozsvári Egyetem rövid korszaka, a hat királyi jogakadémia bölcsészeti és jogi karaival, valamint a csak rövid ideig működött Nagyszebeni Jogakadémia. Feldolgozandók a részben a jezsuiták, majd a katolikus püspökségek, vagy más szerzetesrendek által fenntartott akadémiák, vagy líceumok hallgatósága. Ez legalább 19 intézet. A sort kiegészíti nyolc szakoktatási intézmény a műszaki és az agrárfelsőoktatás területéről. A 14 református kollégium esetében csak a tógátus diákokat kell felvenni az adatbázisba. A 7 evangélikus líceum esetében is csak a felsőfokú oktatáshoz tartozó teológusok és a később megkezdődő bölcsész-, és jogászképzés hallgatói veendők fel. A 112 intézményből közel 45 %-ot tesznek ki a római és görög katolikus, valamint a szerzetesi teológiai szemináriumok, amelyek nem hagyhatók ki a feldolgozásból.
    A feldolgozandó források: Az adatbázis készítéséhez elsősorban az eredeti főiskolai, egyetemi anyakönyveket kívánjuk felhasználni. Egyes bölcsészeti tanfolyamok hallgatói adatai a kapcsolódó gimnázium anyakönyveiben találhatók, ezekből csak az akadémiai tagozatok adatait szándékozunk összegyűjteni. Ahol a matrikulák nem maradtak fenn, másodlagos forrásokat is fel fogunk használni, melyek egy része országhatáron  kívül található. Használnunk kell a korabeli, általában évenként kinyomtatott un. érdemsorozatokat, klasszifikációs jegyzékeket, melyek az OSZK-ban sem maradtak fenn. Eddigi tapasztalat szerint az iskolák székhelyein található régi könyvtárakban azonban olyan jegyzékek is fellelhetők, amelyekről a hivatalos bibliográfiák nem tudnak. Még hasznosíthatók a 17-18. századi promóciós nyomtatványok, később a szigorlati, vagy vizsgajegyzőkönyvek.
    Mivel a vizsgálandó intézmények nem kis része a mai szomszédos országokban működött, s levéltári anyagukat is ott őrzik, ezért nagyon fontos az együttműködés a szomszédos országok levéltárosaival. Az erdélyi intézmények közül már sok nyomtatott adattárát kiadták. Ezeket természetesen a szerzők beleegyezésével lehet az egységes adattárba felvinni. Szlovákia területén található intézmények adattárai túlnyomó részben nincsenek kiadva. Ezekben az esetekben a helyszíni kutatatásra, digitalizálásra van szükség.
    Prioritások, ütemezés: A 112 intézmény teljes adattárának elkészítésére azonnal nem vállalkozhatunk. Terveink szerint a kutatócsoport keretében e feladattal 5 éven keresztül négy főállású fiatal kutató foglalkozna. Eddigi tapasztalatok alapján egy személy jelentősebb méretű tanintézet egységes adattárát fél esztendei munkával tudja elkészíteni. A kisebb, vagy rövidebb ideig működő tanintézetek adattára negyedév alatt elkészíthető. Négy személy tehát öt év alatt 20 – 25 nagyobb, és optimális esetben húsz kisebb tanintézet adattárát tudja elkészíteni. A kiegészítő, gyűjtő és egységesítési munkák természetesen további időt vesznek igénybe. Szlovákiában és Romániában helyszíni anyaggyűjtést kell végezni.
    Öt esztendő alatt reálisan 40-45 tanintézet adattára készíthető el. Mivel 10 már részben vagy egészben kész van, reális a lehetőség, hogy öt év múlva 50-55 legfontosabb tanintézetről rendelkezésünkre fog állni az egységes adatbázis. Köztük lesznek elsősorban a mai Magyarországon lévők, Ilyen többek között a debreceni, sárospataki, pápai, kecskeméti és miskolci református kollégiumok, valamint a soproni és szarvasi evangélikus líceumok adattárai is.
    Az alábbiakban felsoroljuk a feldolgozandó intézmények legfontosabbjait:

    1. Egyetemek

       

      Intézmény

      Korszak

      1

      Nagyszombati Egyetem
      Ph J Th M

      1635-1777

      2

      Budai-Pesti Egyetem
      Ph J Th M

      1777-1848

      2

      Kolozsvári Egyetem
      Ph J Th Ch

      1773-1784

    2. Királyi jogakadémiák

       

      Intézmény

      Korszak


      4

      Nagyszombati, Pozsonyi Jogakadémia
      Ph J

      1777-1848

      5

      Kassai Jogakadémia
      Ph J

      1777-1848

      6

      Győri, Pécsi, Győri Jogakadémia
      Ph J

      1777-1848

      7

      Nagyváradi Jogakadémia
      Ph J

      1780-1848

      8

      Kolozsvári Jogakadémia
      Ph J Ch

      1784-1848

      9

      Nagyszebeni Jogakadémia
      Ph J

      1844-1848

      10

      Zágrábi Jogakadémia
      Ph J

      1777-1848

      11

      Pesti Jogi Szakiskola
      J

      1756-1771

    3. Katolikus egyházi felsőoktatási intézmények

       

      Intézmény

      Korszak

      12

      Kolozsvári Jezsuita Akadémia
      Ph Th

      1698-1773

      13

      Kassai Jezsuita Akadémia
      Ph Th

      1657-1773

      14

      Budai Jezsuita Akadémia
      Ph Th

      1712-1773

      15

      Győri Jezsuita Akadémia
      Ph Th

      1745-1773

      16

      Zágrábi Jezsuita Akadémia
      Ph Th

      1669-1773

      17

      Egri Püspöki, Érseki Líceum
      Ph J

      1740-1848

      18

      Pécsi Püspöki Líceum
      Ph J

      1831-1848

      19

      Temesvári Püspöki Líceum
      Ph J

      1841-1848

      20

      Nagyszombati Érseki Líceum
      Ph

       1777-1848

      21

      Szombathelyi Királyi Líceum
      Ph

       1793-1848

      22

      Rozsnyói Püspöki Líceum
      Ph

       1806-1848

      23

      Szatmárnémeti Püspöki Líceum
      Ph

       1804-1848

      24

      Pesti Piarista Bölcsészeti Akadémia
      Ph

       1743-1784

      25

      Tatai Piarista Bölcsészeti Akadémia
      Ph

      1765-1783

      26

      Kalocsai Piar. Bölcsészeti Akadémia
      Ph

      1765-1778

      27

      Váci Piarista Bölcsészeti Akadémia
      Ph

       1765-1848

      28

      Nyitrai Piarista Bölcsészeti Akadémia
      Ph

      1765-1783

      29

      Szegedi Piarista Bölcsészeti Akadémia
      Ph

      1792-1848

      30

      Szenci Collegium Oeconomicum Cam

       1763-1776

    4. Továbbá 4 műszaki, 4 mezőgazdasági és erdészeti, 14 református, 7 evangélikus, 5 unitárius, görög katolikus és ortodox tanintézet, valamint 26 római katolikus, vagy görögkatolikus egyházmegyei szeminárium és 24 szerzetesi főiskola. 9 intézmény az egykori Horvátország, illetve Szlavónia területére esik, feldolgozásuk esetleg elhagyható.
  3. A magyar felsőoktatás története 1945/48–1989. A 20. századi diktatúrák felsőoktatási politikájára vonatkozó fel nem tárt forrásanyag gyűjtése, adatbázis építése. Vezető: Dr. Borsodi Csaba tanszékvezető egyetemi docens, intézetigazgató, dékánhelyettes.

    A magyar felsőoktatás történetében a második világháború után óriási változások következtek be. A kezdeti demokratikus folyamatok a kialakuló pártállami rendszerben fokozatosan eltorzultak és ideológiai, politikai szempontok áldozatává váltak. A címben jelezett időszak három korszakra bontható: a) 1945–1948/49 Az újjáépítés és az egyetemi oktatás megindítása, különböző pártok (MKP, MSZDP,  FKGP, NPP ) felsőoktatási tervei, javaslatai, b) 1948/49–1956 felsőoktatási reformok, c) 1956–1989  az ún. Kádár-korszak felsőoktatás-politikája.
    Legfontosabb hasznosítható dokumentumok: MDP, MSZMP különböző vezető testületeinek határozatai
    A felsőoktatás tárgyalt korszakaiban nagyon sok szervezet, hivatal, kormányzati szerv stb. készített különböző terveket az oktatás különböző kérdéseiben. Úgy gondoljuk, hogy a következő csoportosításban célszerű feltárni a felsőoktatás életét jelentősen befolyásoló döntéseket, döntés-előkészítést. A területek az adott korszakban meghatározóak a felsőoktatás életében.
    1. Ideológia, politika
      Az ideológia, a marxista ideológia oktatás 1948/49-től kötelező a felsőoktatásban. Az ideológia a Párt elképzelései szerint a képzés minden szegmensében jelen van.
      A feltárandó források:
      Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Dolgozók Pártja központi szerveinek iratai       
      Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Magyar Szocialista Munkáspárt központi szerveinek iratai

    2. Végrehajtó hatalom, szervezetek
      A korszakban a magyar felsőoktatás sajátos irányítási struktúrája okán, a mindenkori kormányon belül több minisztérium volt felelős a terület irányításáért.
      Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Minisztertanács iratai, Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottsága iratai és a felsőoktatást felügyelő, különböző minisztériumok iratai

    3. Gazdaság
      Az egész korszakban meghatározó volt a magyar gazdaság helyzete, a mindenkori kormány gazdaságpolitikája. Ennek forrásanyagát, a gazdaságirányítási szervek anyagát is fel kell tárni.
      Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Gazdasági Főtanács iratai 1945–1949, Népgazdasági Tanács iratai 1949–1952, Gazdasági Bizottság iratai 1956–1987, Országos Tervhivatal iratai 1947–1989

    A különböző párt-és kormányszervek által hozott döntéseket az egyetemek főiskolák valósították meg. Az ezek alapján hozott szabályzatok, egyetemi, főiskolai tanácsi döntések kevésbé ismert és használt forrási az egyetemtörténeteknek. Ezért az egyetemi levéltárak kutatása is szükséges. Jelenleg hazánkban 16 egyetemi levéltár működik
    Az 1945 és 1948 között működött pártok levéltári anyagának felsőoktatásra vonatkozó iratainak feltárása lehetővé teszi az 1948/49-es reform előtti egyetemi szervezet működésének megértést. A feltárandó irategyüttesek. Az iratok jelenleg a Politikatörténeti Intézet, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárában találhatók. Jelenlegi helyük vitatott. Ezen belül kutatandó: Magyar Kommunista Párt iratai, Szociáldemokrata Párt iratai, Nemzeti Parasztpárt iratai.