SZÉKELY GYÖRGY

1924. február 12., Budapest – 2016. február 28., Budapest

Székely György 1924. február 12-én született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán a kiváló jogtörténész, Eckhart Ferenc tanítványaként szerzett diplomát 1946-ban. Érdeklődése már ekkor a középkor irányába fordult, azonban valamennyi munkájában tetten érhető jogtörténészi látásmódja.

Pályája összeforrt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történetével, ahol 1948-tól 2014-ig folyamatosan oktatott. 1953-tól a Középkori Egyetemes Történeti Tanszék (ma Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék) docense, 1956-tól egyetemi tanára, 1957-1982 között pedig vezetője volt. 1982-1987 között a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójaként sem adta fel az oktatást. 1997-től professor emeritus. Oktatási tevékenysége mellett három cikluson át az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese, 1956-ban megbízott rektora, 1969-1975 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Mindemellett 1957-1958-ban a Jogi Karon a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéket irányította megbízott vezetőként.

1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-től rendes tagja.
Tudományos munkásságának elismeréseként számos díjjal kitüntették (Akadémiai Díj, Szent-Györgyi Albert Díj, Lengyel Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje), 2005-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktori címét is megkapta.

Nyolcvanadik születésnapjára összeállított bibliográfiája 434 itthon és külföldön megjelent írását tartalmazza (az első 1948-ban látott napvilágot). Székely György nem csupán a középkori magyar történelem, hanem az egyetemes történelem szaktekintélye is volt. Különösen érdekelte a szomszédos cseh és lengyel területek fejlődése, ugyanakkor jól ismerte a német vagy francia és ibériai vidékek középkori történelmét is. Munkáit a hazai és a nemzetközi szakirodalom beható ismerete és a források feltétlen tisztelete jellemzik. Különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a magyar történelmet az európai fejlődés szerves részeként ábrázolja. A professzor úr sokrétű és kiemelkedő tudományos tevékenysége közt említendők tanulmányai a magyar parasztság történetéről, középkori parasztmozgalmainkról, hazai várostörténetünkről és gazdaságtörténeti kérdésekről. Élénken érdekelték az 1000 körüli európai államalapítások, illetve VII. Gergely pápáról monográfiát készített. Mindemellett közreműködött okmánytárak kiadásában, valamint számos tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja. Írott munkái mellett jelentős volt tudományszervező tevékenysége is. Az 1950-es évek elején a 14. századi parasztság vizsgálatára létrehozott munkacsoport vezetője, később a hazai várostörténeti és egyetemtörténeti kutatások szervezője. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagjaként sokat tett a magyarországi tudományosság európai elismeréséért.

Sokirányú érdeklődése mellett a magyar egyetemtörténet kutatás nagy alakja. A Magyar Tudományos Akadémia Egyetemtörténeti Albizottságának hosszú ideig volt elnöke, valamint a Commission Internationale pour l'Histoire des Universités nemzetközi szervezet magyar tagja. Számos publikációjában tárgyalta a témát:

  • Az ELTE és az oktatásügy reformja. Felsőoktatási Szemle 9/1960. 727-732.
  • Bevezetés. In: A 325 éves Budapesti ELTE rövid története. Szerk. Székely György. Budapest 1960. 5-7.
  • Studia Universitati Cracoviensi dedicata. Opera in honorem Universitatis Jagellonica Cracoviensis natalia sua sescentesima celebrantis édita et ab Universitate Budapestinensi de Rolando Eötvös nominata eidem Universitati celeberrimae Cracoviensi consecrata. Szerk. Székely György. Budapest 1964.
  • A pécsi és óbudai egyetemalapítások helye a középeurópai egyetemlétesítések összefüggéseiben. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve [7]/1967. 155-174.
  • Jubileumi tanulmányok. A pécsi egyetem történetéből. Szerkesztette: Csizmadia Andor. Pécs, 1967. (Recenzió) Felsőoktatási Szemle 16/1967. 571-573.
  • A pécsi és óbudai egyetemalapítások helye a közép-európai egyetemalapítási hullámokban. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 1968. 117-129.
  • Fakultät, Kollegium, akademische Nation. Zusammenhänge in der Geschichte der mitteleuropäischen Universitäten des 14. und 15. Jahrhunderts. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica 13/1972. 47-78.
  • A magyar egyetemek és a külföldi egyetemjárás a középkortól a Pázmány egyetem alapításáig. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története, 1635-1985. Szerk. Sinkovics István. Budapest 1985. 9-25.
  • A reneszánsz és a reformáció hatása az egyetemek szellemi életére Közép-Európában. Orvostörténeti Közlemények 31/1985. 1-4. sz. 19-24.
  • Le rôle des universités hongroises du Moyen age et études universitaires a l'étranger dans la formation des intellectuels de Hongrie. In: Intellectuels français, intellectuels hongrois XIIIe-XXe siècles. Szerk. Jacques le Goff, Béla Köpeczi. Budapest-Paris 1985. 53-65.
  • Il ruolo delle università ungheresi medioevali e degli studi universitari all'estero nella formazione degli intelletuali ungheresi. In: Roma e Ittalia nel conteste della storia delle università ungheresi. Roma, 1985. 53-72.
  • Contribution à 1'étude de la préhistorie des universités. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Philologica 19/1989-90. 339-350.
  • La naissance de l'Europe centrale des universités (14e siècle). Specimina Nova Dissertationum ex Institute Historico Universitatis Quinqueecclesiensis de Iano Pannonio nominatae. A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történettudományi Tanszékének évkönyve 1990. 175-190.
  • Az egyetemtörténeti kutatás nemzetközi szervezetéről. Magyar Felsőoktatás 5/1992. 21-22.
  • Magyar tanárok és hallgatók az európai egyetemeken az Árpád-korban. Levéltári Szemle 43/1993. 1. sz. 3-13.
  • A pécsi egyetem a középkorban. História 16/1994. 3. sz. 10-12.
  • Sigismund von Luxemburg und das Universitätsleben. In: Sigismund von Luxemburg. Kaiser und König in Mitteleuropa, 1387-1437. Beiträge zur Herrschaft Kaiser Sigismunds und der europäischen Geschichte um 1400. Vorträge der internationalen Tagung in Budapest vom 8-11. Juli 1987 anläßlich der 600 Wiederkehr seiner Thronbesteigung in Ungarn und seines 550. Todestages. Szerk. Josef Macek, Ernő Marosi, Ferdinand Seibt. Warendorf 1994. 132-143.
  • A középkori magyar egyetemekről II: Az óbudai egyetem. In: Tanulmányok az óbudai egyetem történetéről, 1395-1995. Szerk. Székely György. Budapest 1995. 19–25.
  • Hungarian Universities in the Middle Age: the University of Buda. In: Studies on the history of the university of Óbuda, 1395-1995. Szerk. György Székely. [Budapest] 1995. 29-36.
  • Az óbudai egyetem 1395, 1410. Honismeret 1995. 10-11.
  • Hazai egyetemalapítási kísérletek és a külföldi egyetemjárás. In: A magyar iskola első évszázadai. Szerk. G. Szende Katalin, Szabó Péter. Győr 1996. 79–86.
  • Von der Wittenberger Peregrination zu den protestantischen Schul- und Hochschulgründungen in Ungarn im 16. und 17. Jahrhundert. In: Luther und Melanchton im Bildungdenken Mittel- und Osteuropas. Szerk. Reinhard Golz, Wolfgang Mayrhofen. Münster 1996. 161-171.
  • Egyetemi kancellárok a 14-15. századi Magyarországon. Századok 131/1997. 1. sz. 157-167.
  • Universitätskanzler in Ungarn des 14-15. Jahrhunderts. In: Universitas Budensis 1395-1995. Szerk. László Szögi, Júlia Varga. Budapest 1997. 35-50.
  • From the Wittenberg Peregrination to the Protestant Founding of Schools and Universities in 16th and 17th Century Hungary. In: Luther and Melanchton in the Educational Thought in Central and Eastern Europe. Szerk. Reinhard Golz, Wolfgang Mayrhofen. Münster 1998. 119-127.

Draskóczy István – Kelényi Borbála