A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN ALAKULT FELEKEZETI JELLEGŰ EGYETEMI EGYESÜLETEK

Ahhoz, hogy a 19. század végének új egyetemi konfliktusait megértsük, egy kicsit távolabbról kell kezdeni tájékozódásunkat. A 19. század óriási változásai teljesen átalakították a világot és nem kevésbé az emberek világképét, világnézetét. A feudális táradalomból a polgáriba való átmenet során sokak számára szinte minden olyan intézmény és értékrend, amely látszólag a régi világhoz kötődött feleslegessé, sőt felszámolandóvá vált. Az ipari forradalom szédületes fejlődése azt a képzetet kelltette, hogy az új világban már nincs semmi szükség olyan, a társadalmat egykor szellemi rabságban tartó intézményekre, mint például az egyházak, de ezen belül különösen a méreténél és befolyásánál fogva legerősebb katolikus egyház. A modern ipari társadalmak vezető liberális, majd szocialista gondolkodói a jövőt egy Isten nélküli társadalomban képzelték el, s ennek megfelelően a kultúra fejlődésének három fokozatát ismerték, amelyben az első, a legprimitívebb a vallásos fok, a második a metafizikus fok, amelyben az ember már képes némi absztrakcióra, és végül a harmadik a pozitív fok, amely a természettudományos ismereteken alapul. A 19. században az európai államokban kultúrharcok sokasága zajlott le, amelyből mi keveset ismerünk, keveset tanítunk, azt pedig még kevésbé, hogy ez Magyarországon is lezajlott, méghozzá nem kis hevességgel.
A század második felében folyamatos és jelentős támadások érték a katolikus egyházat, amelyre az egyház sokáig képtelen volt válaszolni és inkább bezárkózásba, passzív ellenállásba menekült. Poroszországban a kultúrharc során, Bismarck büszkén jelentette ki.  „Nach Canossa gehen wir nicht”, mint ezt a Bad Harzburgi emlékmű felirata máig is tanúsítja.1 Franciaországban 1879-től rendkívül erős katolikus ellenes mozgalom vette kezdetét, az állami iskolákból kitiltották a hitoktatást, szerzetesrendeket számoltak fel, s olyan erőteljes szekularizáció kezdődött, ami sok mai francia állásfoglalást is befolyásol.2 1878-ból a belga liberális kultuszminiszter egy mondatát érdemes idézni, aki kijelentette: „ A világon egy hulla fekszik, mely lezárja a haladás elől az utat, a múlt hullája, s ez a katolicizmus”. A mondat jól érzékelteti a kor értelmiségének véleményét és azt a gőgös önbizalmat, hogy mindig egy társadalmi csoportnak a privilégiuma meghatározni azt mi a haladó és mi a reakciós, az elmaradott. Spanyolországban 1890 után egyre erősebb egyházellenes korlátozások léptek életbe és az 1909-es barcelonai válságban papok és apácák sorát gyilkolták meg.3 1910-ben az új portugál igazságügy miniszter pedig kijelentette, hogy „Két nemzedék múlva a katolikus vallás már nem létezik Portugáliában”.4 Természetesen nincs módunk a kor liberális közvéleményének részletes bemutatására, de talán ezek a példák is jól érzékeltetik a kor Európájának vezető ideológiai áramlatait. Marx és Engels a szocialisták számára kidolgozta a dialektikus és történelmi materializmus elméletét, mellette nagy hatást gyakorolt Charles Darwin fejlődéselmélete, és mások harcos ateizmusa. Az Ernst Haeckel és Wilhelm Oswald által képviselt monizmus durván és erőteljesen támadta a kereszténység tanait, ugyancsak nagy hatást keltve, többek között Magyarországon is. A kor kedvenc irodalmi alkotása volt Ernest Renan könyve, az 1863-ban megjelent „Jézus élete”, amely Jézus isteni mivoltát tagadta, az igen olvasmányosan megírt műben. A kor kihívásaira az egyház csak 1891-ben tudott először válaszolni, amikor XIII. Leó pápa kiadta híres „Rerum novarum” enciklikáját. A válaszadás lehetősége azonban nem csillapította, hanem erősítette a kultúrharcot, az egyházellenes támadásokat, s azok az első világháborúig folyamatosan tartottak. Az új kapitalista társadalom elfordult mindentől, ami transzcendens, szakrális volt és a növekedés, a gazdagodás vágya hajtotta. Mint Egon Friedell találóan jellemzi ezt a kort „a pénzkeresés szinte érzéki szenvedély tárgya lett, a szerelem pedig üzleti üggyé”.
A magyarországi kultúrharc hosszú folyamat volt, amelyből a műveltebb közvélemény legjobb esetben az 1890-es évek egyházpolitikai küzdelmeit ismeri. A liberális, majd később a szocialista irányzatok gyakorlatilag a kiegyezéstől kezdve folyamatosan támadták a magyar klérust, elsősorban a katolikus egyházat.5 Ennek megítélése összetett kérdés, hiszen mind a földbirtok és földreform kérdésében, mind pedig a munkás-, és szociális kérdések kezelésében az egyház sokáig volt jogosan támadható. A hazai munkásmozgalom nyugati példák nyomán kezdettől egyházellenes volt, már az Általános Munkásegylet 1869-es tömeggyűlésén kívánták a „papi rend eltörlését”.6 E támadások az MSZDP megalakulása után erősödtek, s a Katolikus Néppárt megalakulása után pedig, a századfordulón rendkívül durvává váltak. A tendenciát a polgári radikálisok, a szabadkőműves páholyok tovább fejlesztették, olyan ideológiai harccá, amelynek bizonyos írásait arcpirulás nélkül ma aligha idézhetnénk. Az MSZDP „Csuhások” címen röplapot adott ki, Jászi Oszkár „fekete internacionáléról” beszélt, Kunfi Zsigmond pedig kiadta a jelszót: „Ki a pappal az iskolából!”7 1905-ben megalakult a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete, amelynek főiskolai tagozata lett az 1908-ban létrejött Galilei Kör. A Kör fontos feladatának tekintette a harcos antiklerikalizmus hirdetését. Első felolvasó ülésén Harkányi Ede a kereszténységet egy „beteges, vízióktól gyötört nyomorult zsidó férfi” vallásának mondta8 és kifejtette, hogy a haladás érdekében bizonyosan össze kell ütközniük a katolicizmussal. A körben és másutt Fényes Samu tartott vallásellenes propaganda előadásokat, és hírhedtté vált a kiugrott piarista kispap, Fáber Oszkár, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság hivatalos megbízásából „vallásügyi likvidátor” lett. A már említett Wilhelm Oswald 1912-ben a Galilei Körben tartott előadást. 9Csak a tények rögzítése kedvéért jegyzem meg, hogy Rákosi Mátyás a Galilei Kör titkára volt egy ideig, így volt módja megtanulni későbbi egyházpolitikájának alapjait.
A kor ideológiai küzdelmei természetesen a felsőoktatásban is éreztették hatásukat és ennek színtere elsősorban a legnagyobb befolyással és hallgatósággal rendelkező budapesti Királyi magyar Tudományegyetem volt. A dualizmus kezdetén még inkább jogi problémaként vetődött fel az egyetem katolikus jellegének kérdése, hiszen az intézmény részben egyházi vagyonból jött létre, de kezdetben ez még nem okozott komoly konfliktust. Bár az intézmény nyilván állami egyetem volt, a közvélemény katolikus karakterűnek tekintette, míg a kolozsvárit inkább protestánsnak. Hozzá kell tenni, hogy a kor politikai küzdelmeiben protestáns oldalról sokszor hallgatólagosan támogatták a túlsúlyban lévő katolikus egyház elleni támadásokat. A magyar egyház tett halvány kísérleteket a kor problémáinak megértésére, így Simor János hercegprímás 1885-ös beszédében a „nyomor forrását a gazdasági liberalizmusban jelölte meg, amely nem szab korlátokat a nyereségvágynak, s árucikknek tekinti az embert”. A kor problémáira majd Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor próbáltak valódi válaszokat adni, a keresztényszocialista program kidolgozása kapcsán.10 E válaszok azonban még hevesebb támadásokat váltottak ki az ellentábor részéről.
Az egyetemeken és főiskolákon a dualizmus első felében valójában csak hallgatói segélyegyletek, vagy kulturális egyesületek, olvasókörök, dalárdák léteztek. Az első felekezeti jellegű diákegyesület a Katolikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szent Imre Köre, eredeti nevén a Szent Imre Önképző Egylet 1888. január 28-án alakult Budapesten.11 Az egyetemi polgárok katolikus elméleti és gyakorlati képzését, katolikus öntudatra ébresztését és nevelését tekintette céljának. Alapszabályait 1889. március 9-én hagyta jóvá a Belügyminisztérium Első tanárelnöke Breznay Béla volt. A kezdetben önképző, segélyző jellegű egylet a századforduló táján egyre inkább jelentős világnézeti jellegű szervezetté nőtte ki magát, amelynek létszáma és befolyása jelentőssé vált. Közben a korábbi önképző és kulturális egyesületek az Egyetemi Körben fogtak össze és a századfordulón itt is a konzervatív diákság befolyása nőtt meg. A korszak emlékezetes eseménye volt az egyetemi keresztmozgalom, amelynek részletes ismertetésére itt nincs mód, de talán elég jól ismertek.12 Az esemény megmutatta az egyetemi ifjúságon belüli, egyre erősödő ellentéteket. A nagy politikai vihart kavart ügybe a rendkívül nehéz helyzetbe került teológus rektor, Rapaics Rajmund is belebukott és lemondott tisztségéről. Az Egylet 1902-ben változtatta nevét Szent Imre Körre és különböző szakosztályokban kezdte meg tevékenységét. Ilyenek voltak a filológiai- szépirodalmi, a jogi- történettudományi, a természettudományi, és az ének-zenei szakosztályok. Természetesen a hallgatók társasági programjaihoz is teret biztosítottak. A körrel kapcsolatban alakult meg a Katolikus Főiskolai Internátus Egyesület, amely a fővárosi diáknyomorban szenvedő katolikus hallgatóknak kívánt szállást biztosítani. Így jött létre a pesti, majd a budai Szent Imre Kollégium.
Ezzel egy időben más felekezetek is létrehozták saját egyetemi diákszervezeteiket. Az első protestáns, még nem egyetemi, de ottani diákokat is szervező kezdeményezés a magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület volt, amely 1883-ban jött létre. 1901-ben alakult meg a budapesti református gimnázium nagytermében az első Bethlen Gábor Kör.13 A Kör valamennyi történelmi protestáns felekezet számára nyitott volt, így evangélikus és unitárius diákokat is tagjai sorába fogadott. Rövidebb-hosszabb idő után az egyetemi városok mindegyikében megalakultak ezek a körök, amelyek a református értelmiségnek, ezen belül elsősorban az egyetemi polgároknak kívántak szellemi fórumot biztosítani. A Bethlen Gábor Kör tevékenységét albizottságokban folytatta. Ilyenek voltak a belmissziói, az irodalmi, a pénzügyi, a segélyügyi, majd később zeneügyi és sportügyi albizottságok. A Kör különösen nagy súlyt fektetett a belmisszióra, a hallgatók közötti igehirdetésre. Nagygyűléseket, irodalmi vitaesteket, vidéki látogatásokat szerveztek nagyobb protestáns központokba. A Szent Imre Kör és a Bethlen Gábor Kör között volt rivalizálás is, de együttműködés is az erőteljesen támadó más irányzattal szemben.
A felekezeti egyesületek száma gyorsan szaporodott a századforduló után. 1901-ben alakult a Magyar Zsidó Ifjak Egyesülete14, de ez csak egy évtizedig állt fenn. Célja volt önképzés révén a zsidó öntudat ébresztése és az önérzet emelése. Zsidó tárgyú előadásokat és tanfolyamokat rendezett és megalapította a zsidó diákmenzát. 1903 szeptemberében jött létre a Makkabea Cionista Egyetemi Hallgatók Egyesülete15, amely a hazai cionista mozgalom központjává vált. 1904-ben alakult meg a Magyar Görög Katolikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Vasvári Pál Köre.16 Önsegélyző, önképző, társadalmi és tudományos célú felekezeti egyesület volt. 1905 áprilisában tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, amely később a Magyar Diákok Pro Christo Szövetsége nevet vette fel.17 1906-ban alakult meg a Katolikus Egyetemi és Főiskolai Nőhallgatók Szent Margit Köre,18 amelynek célja volt a katolikus nőhallgatók összefogása, hitéletének fejlesztése, tudományos továbbképzése. Az unitáriusok 1910-ben hozták létre a Dávid Ferenc Ifjúsági Kört. Az evangélikus diákok külön Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége (1920), illetve az Egyetemi Luther Szövetség (1925) már az első világháború után alakult meg. E rövid felsorolás is jól mutatja azt a sokszínűséget, világnézeti és politikai pluralizmust, amely a magyar társadalomban és az azt leképező egyetemen egyaránt megmutatkozott az első világháború előtti évtizedekben.
A marxista történetírás a magyar egyetempolitika e korszakát, mint „a haladó és reakciós erők küzdelmét” jellemezte, világossá téve, hogy a haladást a Galilei Kör, a reakciót pedig a felekezeti egyesületek, különösen a Szent Imre Kör képviselte, amelyet a reakció élcsapatának tartottak. Ennek megfelelően monográfiák jelentek meg a Galilei Körről19, a most felsorolt egyesületekről pedig szinte semmit sem lehetett tudni, levéltári anyaguk is csak hézagosan maradt meg, és ifjabb kollégáink most próbálják meg bemutatni működésüket. A Galilei Kör megalakulásakor felhívást intézett az egyetemistákhoz, amelyben így fogalmaztak: „A felekezetiség oltára fennen lobog, katholikus, protestáns és zsidó ifjúsági egyesületek versengve ápolják a visszavonás és türelmetlenség szellemét. Ezen súlyos viszonyok között alakult meg a Galilei Kör, hogy felvegye a harcot diákéletünk tudományos közönye, a terpeszkedő klerikalizmus és felekezeti szellem ellen.” A fogalmazás mutatja, hogy szinte kibékíthetetlen ellentétek feszültek a magyar értelmiség tagjai között, immár több mint egy évszázaddal ezelőtt is. A két oldal között számos atrocitás is történt, ami kölcsönösen elmérgesítette a helyzetet. Érdekes, hogy a kortársak későbbi visszaemlékezéseikben már a Kör „ateista túlbuzgalmáról” írtak, amelynek káros következményei voltak.20 Az első világháború végén az ellentétek még jobban kiéleződtek. A baloldali diákok összefogva 1918 májusában megalapították az Országos Diákalap Egyesületet.21 Ezt később Vörös Blokk-nak nevezték, s ezzel szemben a felekezeti egyesületek összefogásából 1918 októberében alakult meg a Piros Fehér Zöld Blokk22, amely közös felhívással fordult a diáksághoz az ország megmentése érdekében.23
A diákság szerepe az 1918-19-es forradalmakban már egy újabb történet, ami szintén jobban ismert. Úgy vélem időszerű, hogy a magyar ifjúsági mozgalmak ezen eseménydús, izgalmas és ellentmondásos korszakát a tények és a források alapos vizsgálatával immár „sine ira et studio”, elfogultságok nélkül részletesen tárjuk fel és alaposan elemezzük a magyarországi kultúrharc máig hatást gyakorló tanulságait.

Szögi László


1 A porosz kultúrharcra lásd: Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. kötet. Budapest 1985. 382-384. o.

2 A franciaországi kultúrharcra: Szántó im. 481-483. o.

3 A kérdésre: Szántó im. 485. o.

4 Lásd: Szántó im. 485. o.

5 A korszak hazai kulturharcainak kiváló összefoglalása: Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918. München 1974. 173-197. o.  ill. Salacz Gábor. A magyar kultúrharc története 1890-1895. Bécs 1938. Lásd még más nézőpontból: Galántai József: Egyház és politika 1890-1914. Budapest 1960.

6 Salacz Egyház. 173. o.

7 Salacz Egyház. 187-188. o.

8 Salacz Egyház. 189. o.

9 Salacz Egyház. 189. o.

10 Vö: Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923. Akadémiai kiadó. Budapest 1977.

11 A Szent Imre Körre vonatkozóan új kutatásokat folytat Csiky Balázs, aki a témában már több publikációt tett közzé.Lásd: Csiky Balázs: A Szent Imre Kör IN: Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére, születésének ezredik évfordulója alkalmából. (Szerk: Kerny Terézia) Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár 2007. 145-151 .o. 2003-ban írt szakdolgozata, „A Szent Imre Kör” címmel az ELTE levéltárában található.

12 Liberális nézőpontból: Szabó Miklós: Az 1901-es egyetemi „kereszt-mozgalom”. Adalékok a magyar szélsőjobboldal előtörténetéhez  = Történelmi Szemle 1970.  4. sz. 483-516. o. Lásd még: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635-2002. (Szerk: Szögi László) Budapest 2003. 234. o.

13 A Bethlen Gábor Körről Csiba Eszter 1999-ben készített kitűnő szakdolgozatot, „A Bethlen Gábor Kör története 1901-1944” címmel, amely eddig nem került publikálásra. Megtalálható az ELTE Levéltárában.

14 Viczián János: Diákélet és diákegyesületek a budapesti egyetemeken 1914-1919.  7 Felsőoktatástörténeti Kiadványok. Új sorozat 2. Budapest 2002. 11. o.

15 Magyar Zsidó Lexikon (Szerk: Újvári Péter) Budapest 1929.  570. o.

16 Magyar Katolikus Lexikon

17 Csiba Eszter im. 18.o.

18 Magyar Katolikus Lexikon. A Szent Margit Körről kutatott fel fontos dokumentumokat Csiky Balázs az Esztergomi Prímási levéltárban és a Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltárában.

19 Tömöry Márta: Új vizeken járok. A Galilei Kör története. Budapest 1960. , és Kende Zsigmond: A Galilei Kör megalakulása Budapest 1974.

20 Az érdekes idézet Ladányi Andor írásában olvasható Csécsy Imre visszaemlékezéséből: „ kár, hogy a körnek nem ugyan belső életében, de kifelé…a megjelenésében…a feltétlen vallásellenesség domborodott ki a legélesebben.” IN: Ladányi Andor: Az egyetemi ifjuság az 1918-1919. évi forradalmak időszakában. = A haladó egyetemi ifjúság mozgalmai Magyarországon 1918-1945. (Szerk: Szabó Ágnes) Kossuth kiadó Budapest 1978. 16. o.

21 Az ODE-re lásd: Viczián im. 125-135. o.

22 Kerepeszki Róbert: A Turul Szövetség 1919-1945 Attraktor kiadó. Máriabesnyő 2012. 33. o.

23 A felhívás olvasható: Szögi László: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története képekben. Budapest 2010. 116. o.