Öreg vagyok már én ehhez (vagy mégsem?)

A ma emberének teljesen természetes dolog, hogy – amennyiben érez magában hozzá elég erőt és szeretne továbbtanulni – a középiskola után megkezdje egyetemi tanulmányait, nagyjából 18-19 éves korában. A bolognai rendszer szerinti képzési struktúrában a legtöbb helyen már nincs felvételi, legfeljebb felvételi beszélgetés, de többnyire az érettségi és a nyelvvizsga nyitja meg az egyetemek kapuit a fiatalok számára. Bár nincs kimondva, de ez eleve magában hordoz bizonyos felvételi követelményeket, úgy, mint a középiskola elvégzése (meghatározott szinten) és ebből fakadóan végső soron a megfelelő életkor, hiszen a középiskola elvégzésekor a legtöbben 18-19 évesek.

A középkorban ennél jelentősen lazábbak voltak a „felvételi követelmények”. A legpontosabb, ha azt mondjuk, hogy ilyenek tulajdonképpen nem voltak. A középiskolai rendszer még nem alakult ki, nyelvvizsga bizonyítványok nem léteztek, az életkorukat pedig sok esetben maguk az érintettek sem ismerték.

Sok mindenről lehetne beszélni mindennek ellenére, ami az egyetemi beiratkozást befolyásolhatta. Így a nyelvi készségektől (a latin nyelv elengedhetetlen, beható ismerete) egészen a tanulmányokat alapjaiban meghatározó anyagi kérdésekig (a beiratkozási és vizsgadíjak mellett a lakhatásra és megélhetésre fordított borsos összegek is ide sorolhatóak) sorjáznak a lehetőségek. Most azonban csupán a diákok életkorával fogok foglalkozni.

A középkorban a gyermekkor nem tartott sokáig, legalábbis, ami a törvényes kort illeti. A magyar szokásjog szerint a fiúk 14 évesen, a lányok 16 éves korukban érték el a törvényes kort, bár a Jagelló-korra ez 12 évre csökkent. A felnőttkor küszöbét viszont már egységesen csak 24 éves korban határozták meg. Ez azonban az egyetemi tanulmányok megkezdését illetően semmilyen jelentőséggel nem bírt.

Az egyetemek nem határoztak meg beiratkozási életkort. Az ismert esetek alapján úgy tűnik, hogy a középkori hallgatók életkora között nagy volt a szórás. Egyesek, mint Rainer Christoph Schwinges ezt 14-21 év közé tette és öt csoportba sorolta a hallgatókat, Edward Grant 14-15 éves korban megkezdett tanulmányokról írt, míg Friedrich Paulsen szerint a német egyetemekre 12-13 év között iratkoztak be a diákok. Számtalan feljegyzés tanúskodik ugyanakkor arról, hogy még ennél is lényegesen nagyobb időkörből érkeztek a „fiatalok”.

Hajnal István több példát is hozott arra nézve, hogy nem egyszer 10 év alatti gyermekek, még a 17-18. században is beiratkoztak az egyetemre. Az egyik legkirívóbb példa erre egy lipcsei eset, amikor a szülők 1554-ben kétéves gyermeküket íratták be az egyetemre. Indoklásuk szerint már a lehető legkorábban az egyetem közösségében szerették volna tudni csemetéjüket. Ugyanakkor a korai beiratkozásnak gyakorlatiasabb okai is voltak. Az egyetemek már igen korán magukra vállalták az alapozó képzést is, vagyis a kisebb, mai mércével mérve kisiskolás, de akár óvodáskorú gyermekek felkészítését is vállalták. A latin nyelv ismerete elengedhetetlen volt, így az egyetemek kiterjedt grammatikai képzést nyújtottak a gyermekeknek. Másfelől sok esetben, így például Párizsban a városban működő iskolák az egyetem fennhatósága alá tartoztak és nem egyszer ezek a kisdiákok is az egyetem polgárainak számítottak.

Egyedül a toulouse-i egyetem hozott olyan rendelkezést, amely akár a beiratkozással is kapcsolatba hozható. 1311-ben kikötötték, hogy az egyetem valamennyi doktora, borostyánkoszorúsa, magistere és diákja, amennyiben betöltötte 10. életévét, esküt kell tegyen a statútumokban meghatározott módon. Ez persze nem azt jelenti, hogy tíz éves korban lett volna meghatározva a beiratkozás minimális életkora, csak, hogy ekkor már esküt kell tenniük az egyetem törvényeinek betartására és az egyetemi hatóságok rendelkezéseinek megtartására. Vagyis éppenséggel ettől fiatalabb korban is meg lehetett kezdeni tanulmányaikat.

Nem voltak tehát szigorú szabályai a beiratkozásnak a középkori egyetemeken, viszont a fokozatszerzések esetében már hoztak szankciókat az intézmények. Bécsben például a BA fokozat megszerzését – többek között – a betöltött 21. életévhez is kötötték a 15. század elején. Párizsban egy 1274. évi rendelet szerint 14 éves kor alatt a baccalaureatus nem adható oda a diákoknak, míg más francia egyetemek ezt 15 éves korban határozták meg. Kivételek, persze, ez esetben is voltak. A reformáció egyik meghatározó alakja, Philip Melanchton például 12 évesen szerzett baccalaureatust Heidelbergben és 17 évesen lett a szabad művészetek mestere Tübingenben.

Sok múlott viszont azon is, hogy ki milyen karon tanult. Az úgynevezett „magasabb fakultások”, mint a jog, orvostudomány és teológia elvégzése is idősebb korban történt, hiszen ezek megkezdése eleve bizonyos fokú előképzettséget igényelt a hét szabad művészetek terén. Bolognában a diákok 18 éves koruk előtt még csak beleszólást sem kaptak az egyetem ügyeibe, vagyis nem volt szavazati joguk. A középkori tanulmányok betetőzésének tartott teológiát pedig nem egy esetben már meglett fejjel végezték el a fiatalok. Ez sem korlátozódott azonban csak a magasabb fakultásokra. A Nagyszeben közelében található Kerc ciszterci apátságából Mihály apát 1432-ben iratkozott be a bécsi egyetemre. Tekintélyt parancsoló apát titulusa eleve gyanúra ad okot korát illetően és nem kell csalatkoznunk, nem egy fiatalemberrel állunk szemben. Mihály 1406-ban már a kolostor perjele, vagyis a korábbi apát helyettese volt, az apáti méltóságot pedig 1416-tól töltötte be egészen 1439-ben történt lemondásáig, vagyis beiratkozása körül is már túl lehetett élete delelőjén.

A magyar diákok átlagos koráról keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy ők idősebb korukban kerültek egyetemre. Ebben minden bizonnyal annak is szerepe lehetett, hogy fiatalabb gyermeküket a családok nem szívesen engedhették el külföldre tanulni az egyetem meglétét nélkülözni kényszerülő Magyar Királyságból. Tonk Sándor az erdélyi diákokon végzett vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy az országnak ezekről a vidékeiről inkább 18-20 év körül kezdhették meg felsőfokú tanulmányaikat a tanulni vágyók. Máshonnan is ilyen korban indulhattak meg azonban az egyetemek felé a diákok. A Veszprém megyei Debrentei Himfi Miklós fia, Basilides (Vazul) szintén 19-20 éves lehetett 1390-ben, ugyanis 1385-ben még kiskorúnak nevezi egy oklevél. Ennél idősebb volt Bátori István királyi asztalnokmester balkézről való fia, Gál, aki 23-24 éves lehetett, amikor – feltehetően apja pénzén – beiratkozott a krakkói egyetemre 1444-ben. Nyughatatlan természete és a szép karrier reménye vihette a közel 30 éves Palocsai Horvát Jánost, a Szapolyai család familiárisát Krakkóba, 1509-ben. Bár fokozatot nem szerzett, de karrierje így is szépen emelkedett, 1511-ben már szepesi prépost volt. Kicsapongó életmódja miatt azonban javadalmától megfosztották, majd 1544-ben, 62 évesen áttért az evangélikus hitre és megnősült. Hosszú életét 1564-ben fejezte be.

A fiatal kezdők sem hiányoznak azonban a középkori magyar egyetemisták közül. Monoszlói Csupor Pál szlavón bán fia, Demeter, az erdélyi egyházmegye későbbi küküllői főesperese 14 évesen iratkozott be 1425-ben Bécsbe, míg Mátyás király unokatestvére, Vingárti Geréb László 15 éves volt tanulmányai megkezdésekor, 1466-ban. Elképzelhető, hogy tőlük is fiatalabb lehetett Bátori Lőkös fia Péter. Péterről 1334-ben írták egy oklevélben, hogy kiskorú volt, ezért az ő és testvére perét Druget Vilmos nádor 11 évre elhalasztotta. Amikor a pert ennek megfelelően 1345-ben újrakezdték, Péter már nem tudott megjelenni, mert külföldön tanult. A törvényes kort, a fentebb írtaknak megfelelően 14 évben határozták meg ebben az időben, így ha Péter 1345-ben érte el ezt a kort (hiszen a pert is csak ekkor folytathatták), akkor tanulmányait már 14 éves kora előtt meg kellett kezdenie. Egyébként úgy tűnik, hogy a városi polgárság körében is az idősebb korosztályokból találni diákokat. A nagyszebeni Ferlin Péter 18 évesen, a budai Franckfordinus Bertalan pedig 20 évesen került Bécsbe.

Tehát a középkorban, de még a 17-18. században is a diákokkal szemben nem támasztottak életkori követelményeket az egyetemek. A tanulmányok sikeres elvégzéséhez viszont már több esetben előírták, hogy mely életkortól lehet megszerezni a fokozatokat. Meglepően korán (vagy éppen hajlottabb korban) megkezdhették tanulmányaikat és ha céljaik beteljesülését a teológiai vagy jogi fakultásoktól várták, akkor tanulmányaik befejezése akár 15-20 évet is igénybe vehetett. És ekkor nem egy esetben még mindig csak karrierjük kezdeteiről beszélünk.

Irodalom

• Baumgartner Alán: A kerci apátság a középkorban. Budapest, 1915.

• Alan B. Cobban: The Medieval English Universities, Oxford and Cambridge to c. 1500.Oxford, 1988.

• Csepregi Zoltán: A reformáció nyelve. Tanulmányok a magyarországi reformáció első negyedszázadának vizsgálata alapján. Budapest, 2013.

• Edward Grant: The Foundations of Modern Science in the Middle Ages – Their religious, Institutional and Intellectual Contexts. Cambridge, 1996.

• Hajnal István: Írásoktatás a középkori egyetemeken. Budapest, 2018.

• Németh Péter: Egy hős és felmenői. Szabolcs-szatmár-beregi levéltári évkönyv 17. (2006) 292-303.

• Friedrich Paulsen: Geschichte des Gelehrten Unterrichts auf den Deutschen Schulen und Universitäten vom Ausgang des Mittelalters bis zur Gegenwart. Leipzig, 1885.

• Hastings Rashdall: The Universities of Europe in the Middle Ages I–II. Oxford, 1895.

• Rainer Christoph Schwinges: Admission. In: A History of the University in Europe I. Hilde de Ridder-Symoens (Ed.), Cambridge, 1992. 171–195.

• Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979.