Haraszti Szabó Péter Esztergomban tartott előadást

Előadásomban bemutatom, hogy milyen szerepet játszottak egyes magyar diákcsoportok abban, hogy orvosi végzettségű külföldi diákok vagy professzorok a Magyar Királyságban álljanak szolgálatba. Békefi Remig a káptalani iskolákról és a népoktatásról szóló munkáiban számos példát hozott, amelyben egyetemi tanulók – mintegy megbízást kapva arra, hogy a megfelelő embert keressék – iskolamesternek, de akár orvosnak is ajánlották egy-egy diáktársukat szülővárosuk részére. A középkori egyetemek az ismerkedés, a kapcsolatépítés terei is voltak, így remek lehetőségek nyíltak nem csak a városi elöljárók, de főpapok és főurak számára is, hogy az egyetemi központokban találjanak megfelelő embereket udvaraikba. Hasonló jellegű vizsgálatokat végzett már Gerézdi Rabán vagy Körmendy Kinga is, de ők elsősorban az egyes diákcsoportokban tanuló hallgatók magyarországi kapcsolataira és egymáshoz való viszonyára, kulturális kötődéseikre koncentráltak, míg az úgy nevezett „munkaközvetítői” feladataikról már kevesebb szó esett. Nem mindig egyértelmű, hogy a korabeli Európa legnevesebb szakértői, akár jogászokról, teológusokról vagy orvosokról legyen szó kinek a révén, milyen kapcsolati háló részeként érkeztek hazánkba. Néhány példán keresztül ezért a jól feltérképezhető kisebb diákcsoportok kapcsolati hálójának hatását vizsgálom ebből a szempontból. Látszólag nincs kötelék egy-egy ilyen orvos és Magyarország, sőt, a megbízó és a vizsgált személyek között sincs nyilvánvaló kapocs, de egyes diákcsoportok vizsgálata meglepő eredményekre vezethet. Több egyetem is remek forrásadottságokkal rendelkezik, közülük előadásomban én a padovai diákcsoportok kapcsolatrendszerét vizsgálom, ebből a szempontból is elsősorban Pécsi Gergely és körének kapcsolatrendszerét az 1470-es évek elejéről, és egy erfurti származású orvosdoktor, Heidentrich János magyarországi kapcsolatait.

A programot itt találják.