Megjelent kutatócsoportunk legújabb kiadványa

2019.06.16.
Megjelent kutatócsoportunk legújabb kiadványa

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárában még 1994-ben kezdtük meg publikálni az újkori magyar peregrináció adattárait a „Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban” című sorozat keretében. Ez a sorozat, amely az 1526 és 1918 közötti hazai egyetemjárást dolgozta fel, 2018-ban a 24. kötet kiadásával lezárult. Időközben az ELTE Levéltára összefogva a 2013-ban alakult MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoporttal, amelynek vezetője Draskóczy István, az ELTE BTK professzora, programjába vette a középkori, tehát az 1526 előtti magyar egyetemjárás teljes feltárását. Ennek közlésére alapítottuk a „Magyarországi diákok a középkori egyetemeken” című kiadványsorozatunkat, amelynek harmadik kötetét tartja kezében a tisztelt olvasó. Az első kötet még 2008-ban jelent meg, és a Bécsi Egyetem magyarországi hallgatóinak adatait tette közzé. Bécsen kívül Magyarország szempontjából még kiemelt jelentőségű volt a másik két közép-európai egyetem Prágában és Krakkóban. A sorozat második, két részből álló kötetében, 2016-2017-ben éppen ezért a Prágai és a Krakkói Egyetemen tanult, magyarországi születésű, valamint magyar vonatkozásokkal bíró diákok adatait publikáltuk.

Sorozatunk mostani, harmadik kötetében kitekintünk a Nyugat Európában működő középkori egyetemekre és számba vesszük azokat a diákokat, akik a 12. századtól kezdve, angol, francia, itáliai és német birodalmi egyetemekre iratkoztak be. Ezen adatok gyűjtésének nagy hagyományai vannak Magyarországon. Elég, ha itt itáliai vonatkozásban Veress Endre, francia vonatkozásban Gábriel Asztrik munkásságára utalunk. Ugyanakkor az illető országok történetírása, az ottani egyetemi levéltárak és történész műhelyek az elmúlt évtizedekben számos új kutatási eredményt tettek közzé, ezért jelenlegi adattárunk sok esetben teljesen új adatokat tartalmaz, vagy korábban ismert személyekről, új kiegészítő adatokat közöl. Anyagi okokból arra nem volt lehetőségünk, hogy valamennyi itáliai, francia, vagy német egyetemen személyesen kutassunk, de igyekeztünk a legújabb nyomtatott és elektronikus publikációkat felhasználni.

Sorozatunk jelentős újdonsága, hogy ellentétben az óriási mennyiségű újkori peregrináció feltárásánál alkalmazott módszertannal, itt vállalkoztunk a peregrinusok hazai karrierpályájának vizsgálatára is. Ez azt jelenti, hogy fehasználva a hazai kutatási eredményeket, nyomon követtük a külföldi egyetemeken tanult egykori diákok további egyházi és világi pályáját, amennyire ez a hazai megmaradt levéltári és egyéb forrásokból lehetséges volt. Természetesen ez minden peregrinus esetében nem volt feltárható, de így is számos új adatot tudtunk a kutatók számára feljegyezni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hazai peregrináció kutatása nem lehet egy teljesen lezárt folyamat, s különösen igaz ez a magyarországi források óriási pusztulása és szétszórtsága következtében a középkori egyetemjárás feldolgozása esetében. Mindig kerülhetnek elő, új, addig nem ismert adatok, folytatódhatnak a külföldi egyetemi forrássorozatok, s ez esetben újabb adatokkal bővülhetnek ismereteink a középkori magyar egyetemjárásról. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a 21. század második évtizedére elkészüljön egy átfogó regiszter a magyar peregrináció teljes egészéről, és ez rövid időn belül a kutatók számára elektronikus formában is rendelkezésre álljon.

Terveink szerint eddigi publikációinkat ki fogjuk egészíteni a legújabb kutatási eredményekkel, s azután fokozatosan az adattárakat egységes formában elérhetővé tesszük az interneten is. Szándékaink szerint a majdani elektronikus adattár Repertorium Academicum Hungariae néven fog a kutatók rendelkezésére állni. Ez tartalmazni fogja a külföldi egyetemjárás teljes adattárát, nem csak a középkorra vonatkoztatva, hanem első lépésben 1850-ig, majd később egészen 1918-ig. Ehhez kapcsolódva, egységes szerkezetben ugyancsak tartalmazni fogja a történelmi Magyarország – ideértve Erdélyt, Horvátországot és Szlavóniát – területén található valamennyi felsőfokú, tehát a középfokot meghaladó szinten oktató, tanintézetének fellelhető hallgatói adattárát is. 1850 előtt a történelmi Magyarország területén -a szerzetesrendi képzőintézményeket nem számítva – 91 olyan egyházi és világi tanintézet működött, amelyben valamilyen formában felsőfokú, vagy szakképzés folyt. Célunk, hogy ezen intézmények, sokszor hiányosan fennmaradt levéltári anyagát feltárva, a külföldi és hazai egyetemjárás egységes adatbázisát adjuk a kutatók kezébe. Ezzel a magyar történettudomány egy több mint másfél évszázados adósságát törlesztjük, hiszen Európa számos országában az ilyen adattárak és publikációk, már a 19. században elkészültek. Egy ilyen adattár csak 1850-ig már mintegy 220 ezer egyetemi, főiskolai és akadémiai beiratkozás adatait fogja tartalmazni. Ha pedig ezt az adattárat kibővítjük 1918-ig, akkor már milliós nagyságrendről beszélhetünk. Hozzátesszük, hogy a magyar egyetemés művelődéstörténet szempontjából a legalább 1948-ig történő további bővítés is nagyon fontos lenne, számtalan vitatott történeti kérdés pontosabb megválaszolása érdekében.

Az említett Repertorium Academicum Hungariae, amelyet magyarul Magyar Értelmiségi Adattárnak fogunk nevezni, természetesen csak fokozatosan fog feltöltésre kerülni, hiszen óriási munkát jelent, a teljesen eltérő forrásanyagból egy egységes, sok szempont szerint lekérdezhető elektronikus adatbázist összeállítani. Ugyanakkor reméljük, hogy jelenlegi kötetünk, együtt a sorozat már megjelent két darabjával sok segítséget tud nyújtani a középkori magyar művelődés-, és egyetemtörténet kutatói számára.

 

Szögi László